Györfy Ildikó
Nyugalmazott Igazgató
Hűség
(Székely Károly élete és munkássága)
Az értékek átmentése, gondozása és gyarapítása kulcskérdésként jelentkezik egy földrajzilag és gazdaságilag meghatározott körzet jövőjében. Ezen elgondolás vezérelt bennünket tizenhat évvel ezelőtt, amikor az iskola névadójaként Székely Károlyt választottuk, annak az embernek a nevét, akinek élete és munkássága hosszú évtizedeken keresztül egybeforrott a helyi közösség érdekeivel, aki tanárként és az ipartestület titkáraként támogatója és lelke volt az egykori iparos életnek.
A magában álló és zárt nemzeti egységben élő székelység rá volt utalva, hogy már kezdetben önerejéből állítsa elő mindazt, amire szüksége volt. Kitermelte tehát soraiból a szükséges iparosokat is, kiknek a hadfelszerelés pótláshoz, javításához szükséges része a harcoló sereggel együtt járt a különböző harctereken. Az iparosság életében, szervezetében lényeges és korszakalkotó változást hozott az 1884. évi XVII. törvénycikk, amely első szakaszában kimondta, hogy „Magyarországon bármely nagykorú egyén, nemzetre való tekintet nélkül, szabadon űzhet ipart.” Ezzel utat nyitott a szabad fejlődésnek és az egészséges versenynek, szervezte az ipartestületi intézményt, és hatáskörébe utalta a mesterek, segédek és tanoncok közti ügyek békés elintézését, a szegődtetést és felszabadítást, és szerves kapcsolatba hozta az elsőfokú iparhatósággal. Ennek folytán az elsőfokú iparhatóságok székhelyén, ahol elegendő számban voltak, megalakultak az ipartestületek.
A hagyományok nélkül és történelmi múlt hiányában sokkal nehezebb és időigényesebb egy polgári városi társadalom kiépítése. 1884-ben jött létre a Csíkszeredai Ipartestület, amely ács-, asztalos-, bádogos-, cipész-, fényképész-, fodrász-, kályhás-, kárpitos-, kéményseprő-, kovács-, kőműves-, lakatos-, mészáros-, nyomdász- órás-, pék-, szíjgyártó-, szűcs-, és tímármestereket tömörített.
Az iparos szervezkedés múltjában elsősorban megbecsülendő az a gerinc, amely példás előrelátással igyekezett egységben tömöríteni a kisipart. Az Ipartestület tagjai sokat dolgoztak azért, hogy a kisiparosok és családjainak a társadalomban méltó helyet biztosítsanak.
Ennek a küzdelemnek író deákja volt Székely Károly, csíkszeredai állami elemi iskolai igazgató. Tizennyolc éven keresztül titkára a Csíkszeredai Ipartestületnek, jóban-rosszban barátja a csíkszeredai kisiparosságnak. Az ő titkári munkája szedi nagyszerű gyöngyszem írásán keresztül rendszerbe mindazt a sok szép iparos törekvést, amelyet a kiváló iparos vezérek elgondoltak. Az ő alakja adja ennek a múltnak keretét, ennek a sok szép küzdelemnek az összefogó tartamát. Ebben a munkában összeforrott a helybéli iparossággal, annak minden szakmai, közművelődési, szociális vetületével.
Székely Károly 1862-ban született, Csíkmenaság-Újfaluban. Csíksomlyón végezte a tanítóképzőt. Tanított Menaságon 2 évet, Miklósváron 6 évet, Felsőporumbákon 5 évet, Csíkszeredában 25 évet és Dunaföldváron 2 évet, összesen 40 évet. Mint tanító, a helybeli iparos és kereskedő tanonciskolában 25 évig tanított közismereti tantárgyakat, és így az iparos nemzedéket az iskola padjától képezte a jóra, a szépre, egy negyed századon át.
Székely Károly tanítói teendőit lelkiismeretesen teljesítette. Kiváló tanújelét adta mind tanítói, mind szervezői tehetségének. Példaként említhető ilyen értelemben az 1898. március 30-án jutalomdíját kézbesítő tanfelügyelői levél, amelyet a felsőporumbáki iskolában, az anyanyelv sikeres oktatása és terjesztése elismeréséül kapott. „Uraságodnak a magyar nyelv sikeres oktatása és terjesztése körül felső-porumbáki állomásán kifejtett szorgalma elismeréséül 50 forint jutalomdíjat kegyeskedett engedélyezni.
Fogaras, 1898. március 30. Fogaras Vármegye Királyi Tanfelügyelősége”
1920-ban lemondott a titkári állásáról és nemsokára repatriált Dunaföldvárra, ahol kétévi tanítás után nyugalomba vonult.
Drága, jólelkű ember, akire ma is hálás szeretettel gondol a város iparos társadalma. Minden szabadidejét az iparosság kultúrtörekvései között töltötte. Támogatója és lelke volt minden elhatározásának. Az 1911-ben, az ipartestület elöljárósága által kiadott bizonyítvány is ezt a szorgalmas munkát méltatja, azt a munkát, amelyet az iparosok szellemi előrehaladásáért végzett.
„… az iparosok szellemi előrehaladásáért végzi az ipartestület összes szellemi ügyeit, látja el az ipartestület minden egyes tagját, úgyszintén a segédeket és tanoncokat is, útbaigazító felvilágosításokkal."
Csíkszereda, 1911. október 10.
Filó Károly, ipartestületi elnök
Még számos ehhez hasonló okmány azt tanúsítja, hogy Székely Károly áldásos, jó munkában töltötte egész életét, amely városunk közéletére jótékony hatással volt.
„Székely Károly igazgató-tanító úr nemcsak mint lelkiismeretes, kötelességét odaadással teljesítő tanerő volt ismeretes, de úgy társadalmi, mint tanítói működése által mindenkinek tiszteletét, nagyrabecsülését és elismerését érdemelte ki. A felekezeti iskolától csekélyebb segélyeken kívül fizetést nem kapott.
Csíkszereda, 1922. január 21. Dr. Szekeres Károly, iskolaszéki elnök, plébános”
1998-ban, névadónk plakett-avatóján szervezett ünnepi megemlékezésen Dr. Rónai Béla, a pécsi Hittudományi Főiskola nyugalmazott tanára, Székely Károly unokájának akkor még életben lévő házastársa a családi emlékekből, hangfelvétel segítségével idézte meg személyiségét: „Székely Károlyban, a családjáért minden áldozatra kész családapa, az oktatást-nevelést hivatásból végző nevelő, a népéhez, nemzetéhez mindhalálig hűséges hazafi szétválaszthatatlanul összetartozott. Trianonnal bekövetkezett tragédiájával, az új hatalommal dacolva, a bujdosást választotta. Az új, a megcsonkított hazában, csak az ugyancsak idesodródott fiai jelentettek valamelyes biztonságot, de a család érezte, sőt a szavaiból tudta, hogy a jobbik fele otthon maradt.
Észak-Erdély visszacsatolása után, elsők között tért meg szülőföldjére. Csíkba, Menaságra már nem juthatott el, a halálos kór Kolozsvárott, édes leánya gondoskodása ellenére, terítette le.
Testestől-lelkestől hazafi. Erről nemcsak a szóban öröklődött hagyomány beszél, hanem számos írásos bizonyíték is.
Rövid megjelölésére a kulcsszó: HŰSÉG. Hűség a családhoz. Hűség a népéhez-nemzetéhez. Hűség az elvekhez, megalkuvás nélkül.”
Akárcsak névadójának munkája, iskolánk tevékenysége is szervesen egybeforr a városnak és környezetének gazdasági életével. Intézményünk közössége igyekszik gyarapítani azt a mesterségbeli tudást, amely a vidékre jellemző, hagyományaira épül és jövőjét hivatott biztosítani, eredményeivel pedig felnőni Székely Károly életművéhez.